Krajnyák Dávid írói blogja! Novellák, versek, rövid gondolatok!

2013. szeptember 8., vasárnap

Levelek

Őszes hajú, meghajlott hátú ember sétált az ösvényen. Ritkuló tincseibe bele-belekapott a szél, üres tekintete a színpompás leveleket pásztázta. Sokat élt már, a levelek viszont nem változnak. Örökké tükrözik az élet körforgását, amint elválnak a számukra életet adó fától és szabadságukban ezer színben pompáznak, majd tiszavirágzásuk után fájdalmas agóniájukban eggyé válnak a földdel. Végtelen szabadság, de örök magány. S a szenvedés, a hosszú folyamat, míg a mély elnyeli őket, egy élethosszúságú gondolkodást ró ki rájuk. Minden egyes száraz levélen halványan látszik még egy remegő kézzel vésett írás: szeretlek, kérlek, ne hagyj el. A férfi felvett egy levelet, ahogyan minden nap, hazavitte, s könnyeket ejtve a többi közé helyezte. Ő nem felejtette el azt, aki elhagyta őt. Nem tudta, merre jár, mit csinál, de remélte, hogy boldog. Egyik nap már nem volt ereje felkelni, megrokkant a teste. Váratlanul szél kelt a házban, s egy alak formálódott az évtizedek óta gyűjtött levelekből. Ismerős fény csillogott arcában, emléke örökké fiatalon élt a férfiban.
– Én mindvégig szerettelek. – mondta Neki a férfi.
– Tudom. – válaszolta könnybe lábadt szemmel a női alak.
– És még mindig szeretlek. – mondta elcsukló, erőtlen hangon.
– Most már örökre együtt leszünk. – mosolygott, s levelek ezrei robbantak tova, amint a férfi szemében kialudt a fény.

***
A novella megtalálható Álmok Útvesztőjén című kötetemben. A könyv megvásárolható 2100 Ft-ért dedikálva tőlem (krajnyakdavid@gmail.com), a Famulus Könyvesboltban, vagy az interneten az Underground Kiadónál, illetve a bookline-on.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése